Szakadt az eső. A böhöm nagy ajtót
belülről, a bal kezével kitámasztotta, előrehajolt, felemelte a jobb
lábát, és egy nagyot szellentett. – Eszteeer! – Bocs', de ma nincs
szerencséje, mindig akkor fingok, amikor maga van velem. –Vigyorgott,
mutatóujjával belepöckölte a csikket az udvari tócsába. Csak ezután
sikerült becsukni az „intézet“ vasajtaját.
(Családgondozó: P. Eszter,
született 1983. ... Néhány holmijával egyszer csak megjelent a
szakszolgálatnál, mondván, hogy elzavarta otthonról az édesanyja.
...Megtudtam, hogy leemelt az anyja számlájáról 15 000 forintot, ezért
zavarták el. Az elhelyezési tanácskozáson minden jól ment volna, ha az
anya megérti, hogy miről beszélnek a családgondozók. Sajnos elutasító
volt, ellenségesen viselkedett, az utolsó három percben kirohant a
teremből. Azt mondta, ha fizetni kell a gyerek után, inkább nem
dolgozik, leszámol. A nagymama elnézést kért, és maradt.)
– Ki a franc könyökölt a pultra?
Repetát kértem. A szakácsnak az a dolga, hogy adjon, hogy kiszolgáljon,
hogy mosogasson, azért fizetik. A rohadt életbe, ezek sajnálják a kaját
a gyerekektől! Adjon már savanyúságot, elfogyott.
Rám
is sötét szemekkel villogott: – Maga is csodálkozik, mi? Megeszem a
csurig tányér húslevest a tésztaheggyel, megeszem a dupla adag krumplit,
az összes öt rántott húst. Beleremegek, olyan rohadt éhes vagyok. Ki a
szart érdekel, megszoktam már, hogy dagadt állatnak, koszos, büdös
riherongynak csúfolnak a fiúk. Szarok rájuk, hülye kis faszok. Ilyen
vagyok, és kész. Na és, ha lukas a pólóm, azért még nem látni a
mellemet, hát... minden lepra rajtam?
(Otthonvezető: önkiszolgálása
gyenge. Nagyon lusta. Inkább hisztériázik, csak dolgoznia ne kelljen.
Környezetét szereti rendetlenül hagyni. ... Kényszeresen lop, bármit,
amire lehetősége nyílik. Nem tudja megállni - saját szavaival élve. Ha
kellett, termetét felhasználva, ocsmány szavakat alkalmazva félemlített
meg idősebb trafikos néniket - cigarettáért. Ha bejött, akkor újra és
újra megtette, körülbelül 15-ször.)
–
De hazamegyek, ha nem enged, elszökök. Kibírok egy-két órát, aztán ha
kibasz az anyám, eljövök. Vagy megvéd a mama. Le kell vágni a körmömet,
én nem tudom, ahhoz még kicsi vagyok. Mi van beleírva a naposba arról,
hogy mi történt a vállammal? Nincs eltörve, megröntgenezték. Semmi nincs
beírva? Magának elmondom. Tegnap azt hazudtam, az anyám palija volt,
pedig dehogy; verekedtem az anyámmal. Kikattant, mert azt mondtam, a
Renivel akarok együtt lakni, veszek lakást, ha kikerülök innen, aztán
megtépett, én meg őt. Azt hittem, kiszakítja a vállamat.
–
Maga mit van úgy oda magával, nem sokkal vert meg, tizenkét ponttal. Az
„f" betűnél a hajához kapott, mi? Maga nem gondolt a Federico
Fellinire, mi? Ráadásul két „f", mi? Na, majd holnap is játszunk
ország-várost? Maga azt sem gondolta, hogy tudom, ki az az Orbán Viktor
meg az a Göncz Árpád, mi? Kérdezze meg, versenyeket nyerek a suliban!
Arról a Diana hercegnőről mesélhetne, jól van? Persze, hogy elolvastam a
könyvet. Szemét emberek voltak a fáraók, én kinyírtam volna őket.
Eljönne velem a piramisba? Mert én félnék ott, maga fogná a kezem. Ha
kimegyek innen, elviszem magát. Hogyhogy azt tudja, milyen volt a
reneszánsz ruhadivat, a francia forradalomét meg nem? Maga okos. Nekem
József Attilát adjon, ne Pál utcai fiúkat. Megtanulok verseket a Ki mit
tud?-ra. Elmondjam a verset, amiben segített, meg még egyet, jó?
Eszter verse:
Felkészültem a halálra
Kötélhurok, gyilkos folyók,
álmok, vágyak, tiszta golyók,
gyógyszerek, kis templomtornyok,
borotvák és mély szakadékok,
felkészültem a halálra,
na, ezt szedd ki,
az életre nem készített senki,
patkányméreg, szivárgó gáz,
villanyáram, a tested csak váz,
végrendelet, búcsúlevél,
hullámat mossa, ki hozzám ér.
Nem érdekel?
Itt vagyok, és ennyi.
Kellek valakinek?
Hé, emberek, figyeljetek rám!
Hallgassatok meg!
Szeressetek!
Elégítsétek, töltsétek ki az űrt bennem!
Azt mondod, fura vagyok?
Te is fura vagy nekem, és?
Miért nem törődtök velem?
Nem szerettek?
(Osztályfőnök: Osztálytársaival
nem tud kijönni. Nem szeretik. Sokat hiányzik... A házirendet
rendszeresen megszegi. Tanáraival szemben néha szemtelen, néha
megengedhetetlen hangon beszél... Agresszív és durva. Nem bírja
elviselni, ha kérésére nemet mondunk. Egyébként vágyik a szeretetre,
gondoskodásra, törődésre. Sikereinek és a dicsérő szavaknak örül.
Tanulásával nincs probléma. Könnyedén tanul, az iskolai tanulmányi
követelményeknek megfelel.)
– Mi a szart akar Ella néni? Két
hét alatt kurvát csinálok belőle, sec-perc alatt eladom a striciknek.
Ilyen hülye otthonvezetőt, és én még azt mondom neki: anya... Maga még
nem tudja, mire vagyok képes, azt hiszi, nem tudnám kicsinálni azt a
bunkó polgármestert? Utálom, mint a szart. Magát is ki akartuk csinálni,
meg akartuk piszokul szivatni, meg is beszéltük. Aztán mégse, maga más,
maga nem is marad itt sokáig, maga ezt nem bírja, magának két hónapot
adok. Ella néni lehet, hogy örökbe fogad. Itt van? Mikor jön? Beszélt
maga vele rólam? Mit mondott neki? Mi a francért nem mondhatom neki,
hogy anya? Mit gondol, szeret engem? Utálna? Kinézett magának egy ruhát,
én megveszem neki, eljön velem? Vigyen már le hozzá, beszélni akarok
vele, el akarom hívni fagyizni. Mit játssza a fejét, állandóan pofázik, Ő
tehet róla, hogy nem bír a lánycsapattal. Látta, hogy sírt, szomorú
volt?Bárcsak megpuszilhattam volna, mondhattam volna neki, hogy anya.
(Otthonvezető, Ella néni:
Kétféle jellemző alapállapota van. Az egyik egy gyermekkori - szinte
bébi - regresszió. Ilyenkor jól érzi magát felnőtt társaságában.
Hajlamos túlzott testi kontaktust keresni. Igényli, hogy kézen-fogva
vezessék. Fogdossa, ölelgeti a felnőtteket. Szóban is kifejezi, hogy
kicsi szeretne lenni, jó lenne, ha én lennék az anya. Egyemberes
bánásmódot igényel, szexuálisan aktív, fogdossa a fiúkat.)
– Amíg maga szabin volt,
elvették tőlem a gyereket, egy hetem volt intézkedni, meg kórház, hogy
még el tudják venni. Maga is kikattant, nem hitte volna, mi? Még magának
sem mondom el, kitől lettem terhes. Jó, hogy elvetettem, mi? Engedjen
már ki innen egy kicsit, engedjen már ki, na, csak tíz percre, engedjen
ki, nézhet az ablakból, csak tíz perc... Csak beszélgetek a srácokkal,
engedjen ki, a szentségit...Pfúj, rohadt kemény nő maga, más már
megszabadult volna tőlem. Magával csak próbálkoztam a múltkor, amikor
azt mondtam, anya. De magának van gyereke, szereti, mi? Csak a maga
gyereke mondhatja magának, hogy anya, mi?
Eszter levele Ella néninek:
Kedves Ella anyú. Remélem hogy
levelemmel nem zavarom. Egy ojan keresel fordulok magához. Szeretnék
magával beszélni. Amiota kijötem a korházból azota minden este egy
gyerekel álmodom aki sir és azt mongya nekem hogy élni akartam volna
mértöltel meg anya. Nem akartam megölni a gyerekemet de megszűlni se
hisz nem meletem nöt volna fel. Szeretem azt a gyereket de most mit
csinaljak. Kerem szépen én ha valakinek elmonthatnám hogy mit érzek
kerem szepen segitsen nekem. tegnap a fürdönél már elakartam mondani de
félek hogy nem fog megérteni. Esküszöm ha még mindig álmodni kelvele en
megölöm magam.
(Családgondozó: A család nagyon
sok dologról nem tud a kislánnyal kapcsolatban. Amit a gyerekjólétis
kolléganőtől megtudtam, kicsit megdöbbentett: Esztert 12 éves korában
megerőszakolták. Azóta nem lehet tudni, hogy az apakomplexusa miatt,
vagy miért, de sokszor ötvenéves férfiakkal igyekezett kapcsolatokat
létesíteni.)
(Igazgató: Tisztelt Gyámhivatal!
P. Eszter ....átmeneti nevelt gyermek éves felülvizsgálatához
javaslatunk a következő: ...magatartásproblémás gyerekként tartják
számon. Eszter az irányítást nehezen fogadja el, hol durva, agresszív,
hol hízelkedő. A szabályokat magára nézve nem tartja kötelezőnek. A
lopás, hazudozás, italozás az életének része, mely gyakran
konfliktusokhoz vezet... Az anya és a nagymama kapcsolata Eszterrel
hullámzó és labilis, büntetésből néha az engedélyezett időpontnál
hamarabb küldik vissza az otthonba... Mivel az anyánál és a nagymamánál
nincs stabil helye Eszternek, az átmeneti nevelés fenntartását
javasoljuk.)
Elmentem elé az iskolába. Féltem
attól, hogy mit művel majd a buszon. Ahogy szokott, hangoskodik,
káromkodik, beleköt az utasokba? De nem. Igaz, ehhez az kellett, hogy
lekössem a figyelmét. Elmeséltem Eszternek, hogyan harapott meg egy
kutya. Töviről hegyire: a stressztől a fájdalmakig, az elszakadt
farmeromtól a se ülni, se állni nem tudtam állapotig. Itta a szavaimat,
abban közös lett a véleményünk: nem a kutya volt a hibás, csak a tárva
hagyott kapus portát védte. Balhé nélkül megúsztuk az utazást, illetve
egy hátizsák azért nyögte hatalmas öklösét.
(Otthonvezető: Kis lépésekben,
türelmesen, rengeteg szeretettel szinte szoktatni, rávezetni kell az
elvárásokra. Pozitív visszajelzésekre kiéhezett. Saját elmondása szerint
otthon szíjjal verték, nem lefektették, hanem elzavarták az ágyba. Ki
kell építeni megfelelö éntudatát. Új szerepet kell, hogy tanuljon.)
A rácsos üvegajtónak dőlt a tizenöt éves lány, villogott a szeme:
- Az összes rokonod legyen rákos, a jó k...va anyádat sz...ja le a..
- Eszter! Eszter! Eszter! Fogd be...
- Bocs´, megint lebuktam, megint maga van velem. Nincs szerencséje.
Átmenetileg kaptam munkát az
állami gondozott gyerekek intézetében. Öt hónap más világ. Eljöttem,
mert a szakmámban akartam maradni. Eljöttem, mert Eszter olyat tett
velem, amit senkinek, még egy tulajdonképpen értelmes, bár nehezen
kezelhető gyereknek sem tűrök el. Megbeszéltem vele. Bocsánatot kért.
Késő. Ő volt az a lány, aki nap mint nap kizsigerelt; ő volt az a lány,
akivel a legtöbb időt töltöttem; ő volt az a lány, akivel nagyon
értelmes dolgokról tudtam beszélgetni; ő volt az a lány, aki
egyetlenként mondta ki a többi gyerek közül: a tisztelet csak kölcsönös
lehet; ő volt az a lány, aki bevallotta, már nem akart anyának
szólítani, és ő volt az, aki megsimogatta az arcomat: – Magát nagyon
szeretem, és most maga miattam megy el innen? – Megfogtam a kezét: –
Nem, Eszter, nem miattad. Bármikor megkereshetsz, ha tudok, segítek
neked.
Eszter sokáig naponta
bejárt a munkahelyemre, mindenféle ürüggyel. Tudtam, hogy soha nem mond
igazat, amikor pénzt kér. Utoljára már négyezer forintnál tartottunk,
akkor éppen a nagymamája gyógyszerére kellett. Ígérte, hogy visszadja,
mert dolgozik, és megismerkedett egy nagyon rendes férfival, ikreket
vár. Tudtam, hogy ismét füllent.
Nem hozta vissza a pénzt. Amikor néhány hét múlva szembejött velem az utcán, elfordította a fejét, gyorsan eliszkolt.
Nemrégiben
újra összefutottunk. Rámosolyogtam. Nem akart megismerni. Karjában egy
kisfiúcska viháncolt, oldalán egy idős asszony tipegett. Talán a
nagymama.
Nem tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése